Nézz a szemébe és meglátod ragaszkodását! Cserébe gondoskodást, jó szót kér!
Gyerekkoromban szerettem visszaváltani az üvegeket, mert az érte kapott pénzből, a környéken élő kóborló kutyáknak vettem édességet. Ez rendszeres programom volt kisiskolásként. Pár évvel később, édesapám telket vásárolt a Ferihegyi Repülőtér mellett. A teleksor első utcájában, egy olyan férfi lakott, aki borzalmas körülmények között szabadult meg kutyáitól, amelyeket rendszeresen váltogatott, majd elpusztított. Minden felnőtt telkes tudott róla, hogy kínozza a kutyáit. Gyerekként nem értettem, miért barátkoznak vele a szomszédok, beszélgetnek vele, átjárnak hozzá borozni. Én mindenesetre nem köszöntem a bácsinak, szinte utáltam őt. Ma is szomorúan gondolok a sokat szenvedő kutyáira.
Felnőttként sok társadalmi igazságtalansággal szembesültem, amit nehéz elfogadni, de nem nehéz felismerni. Egyik ilyen az állatkínzás. Az állatkínzás jelenleg is büntetendő cselekmény, mégis úgy érezzük egy-egy eset kapcsán, hogy a törvény szigora, eléggé nem szigorú a kínzókkal.
Gondoljunk csak arra, hogy a kutyáját autó után kötő nő, előtte szeretgette azt a kutyát? A két kutyáját halálra éheztető, szomjaztató „gazda” gondozta előtte az állatait? Közmunkára ítélték ez utóbbit, előbbi talán felfüggesztett börtönt kapott.
Ezek az emberek közösségben éltek, élnek. Hogyan jut el az „Öreg néne őzikéjétől” egy gyermek a felnőttkori állatkínzásáig? Számtalan lépésen megy keresztül a fejlődő emberi lélek, mire ide jut. Persze vannak magyarázatok, de ez akkor is az abnormális, patológiás cselekedetek egyike. Miért élvezi a kínzást, fájdalmat az, akinek lehet, hogy gyerekkorában ugyanez jutott? A szeretet, a hűség, a közös játék, a gondoskodás, az önfeledt együttlét, érzelmi odafordulás, csupa olyan érték, amit meg kell becsülnünk életünkben. Akár állattól, akár embertől kapjuk. Ezeket az értékeket kell tovább adnunk gyerekeinknek, tanítványainknak, embertársainknak.
Amennyiben látunk egy csontsovány, éhező, szomjazó kutyát, tudjuk-e hova kell jelenteni? Jelentjük-e? Kinek az érdekvilágát támogatjuk hallgatásunkkal? Minden tiszteletem, elismerésem azoké az egyesületeké, alapítványoké, menhelyeké és állatvédő személyeké, akik idejüket az állatok megmentésére szánják. Segítsük őket a mindennapokban, ahogy lehet!
Üdvözlöm a készülő állatvédelmi törvényt! Remélem elkezdődik valami, ami már régen el kellett volna, hogy kezdődjön.
Addig is marad nekünk az, hogy nem köszönünk az állatkínzóknak.
Füves Zsuzsa
Győr, 2021.03.04.