Azokat a sportolási formákat szeretem leginkább, melyeket én is szívesen művelek évek óta. Futás, úszás, aerobic, súlyzózás. Bármelyik sportot vagy versenysportot nézzük-ha jó táptalajra talál-építi az izmokon túl, a személyiséget is a sportot végzőnél. Kitartásra és küzdésre nevel.
- Interjúm unokatestvéremmel készült.
Horog Ádám vagyok.
- Focistának készültél, vagy a sors hozta így a választásod? Emlékszem, kiválóan futottál az általános iskolában.
Életemben a futball iránt való érdeklődésem még kiskoromban kezdődött, erre egy érdekes történetet is tudok mondani. Nagyszüleimnél voltam a nyári szünet alatt 1-2 hetet, talán hét éves lehettem és néztem egy futballmeccset a tv-ben, amit már nagyon sokszor ismételtek. Spanyolország – Németország összescsapás volt.
A papám benézett az ajtón és azt mondta nekem:” – Ádika te mióta nézel focit?”
Azt feleltem, hogy igazából csak éppen ezen a csatornán volt a tv bekapcsolva. Ő elmondta, hogy ezek a focisták nagyon nagy sztárok és világhírű játékosok. Miután ezt meghallottam, rögtön elkezdett érdekelni a téma és már rúgtam is a bőrt. Én is sztár labdarúgó lehessek egyszer!
- Kaptok focisták, hideget és meleget. Ezt, hogy látod, mit érzel?
Igen, a Facebookon a közösségi hálón nem kizárt, hogy kapunk hideget- meleget, ez ezzel jár. A pozitív dolgok adjanak erőt, a negatívak meg még jobban. Így vagyok ezzel. Nem kell felvenni a negatív megjegyzéseket és kritikákat, meg lehet hallgatni, meg lehet nézni, de mást nem kell vele kezdeni. A profit az amatőrtől ez különbözteti meg, hogy ezeken már nem akad fent. Én ezt tanácsolom a fiataloknak és velem egy idős srácoknak, lányoknak.
Labdarúgó szerettem volna lenni, hét éves korom óta mindig arról álmodoztam, hogy egyszer egy nagy stadionban rengeteg ember előtt megmutathassam magam. A mezem hátulján ott legyen a nevem és ez büszkeséggel töltse el a családomat, hiszen nekik is van munkájuk a karrieremben úgy, mint nekem. Ezt nem a sors hozta így, hanem igazából én akartam és remélem még hosszú, szép jövőm lesz ebben a sportban.
Több sportot is kipróbáltam a futballal egyhuzamban ez a futás, az atlétika volt. Ebben is sikeres voltam és nagyon szép eredményeket értem el. Talán azért volt ez így, mert én úgy gondolkodtam, ha valamin elindulok vagy belekezdek azt csináljam teljes odaadással és hozzam ki magamból a legtöbbet. Persze nyerni akartam! Legyen bármi az életben, legyen munka, legyen sport, legyen akármi, akarj minél jobb lenni, akarj fejlődni és sikeres és boldog leszel! Lesznek hullámvölgyek ilyen dolgok mindenkinél vannak, ezen minél hamarabb túl kell lendülni és folytatni a célodig!
- Az általános iskola néhány osztályát és a középiskolát Felcsúton végezted. Ha ezekről az iskolás évekről kellene mondani 10 szót, mi lenne a 10 fontos szó számodra?
Az iskolás éveimet Szekszárdon kezdtem meg, itt hét évet jártam általános iskolába majd a futball miatt elkerültem a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára. Az utolsó általános iskolás évemet itt jártam ki, majd a középiskolás tanulmányaimat is Felcsúton a Puskás Akadémián fejeztem be. Tíz szóval kell leírnom ezeket az iskolás éveket akkor az egyik szó biztos az alkalmazkodás lenne. E mellett a koncentráció, önuralom, bizalom, helyenként volt düh, csalódottság de hát van ilyen is. Mélyen bele gondolva ide tudnám sorolni a fáradtságot, a barátkozást, klikkesedést, összetartást. Úgy érzem nálam ez a 10 szó jellemezné az elmúlt iskolás éveimet.
- Egy kedves emléket is elevenítsél fel nekünk az iskolás éveidből!
Ha egy szép emléket kell felhoznom- ami az iskolában történt- akkor nálam az lenne, egyszer mikor szülinapom volt, pár csapattársam az osztályból meglepett kis apróságokkal. Csokira és édességekre gondolok. Ez valahogy nagyon „megragadt” bennem.
- Jelenleg hol focizol? Hogy kerültél ebbe a csapatba?
Jelenleg a Szekszárdi UFC labdarúgója vagyok. Igazából innen indult el a futball karrierem is, csak már nem utánpótlás játékos, hanem a felnőtt csapat tagja vagyok. 5 év után tértem újra vissza a Szekszárdi UFC-hez. A Puskás Akadémiánál voltam négy és fél évet és a Practical Veszprémnél fél évet töltöttem. Ezek után esett a döntés arra, hogy visszatérjek legelső csapatomhoz, a fejlődés és felnőtt futball elsajátítása érdekében.
- Hogyan telik egy napod reggeltől-estig?
Egy átlagos napom úgy telik, hogy általában reggel 8 körül felkelek. Reggelizek, plusz a többi reggeli teendő. Délelőtt leginkább a barátnőmmel vagyok, kitalálunk esetleg programokat, amik kicsit ki tudnak zökkenteni a futballból. Nekem ő sokat segít, nagyon pozitívan van jelen az életemben és rengeteg motivációt kapok tőle is. Az ebédem általában fél egy körül szokott történni, ezek után az edzésemig van körülbelül két óra ilyenkor már nem nagyon megyek sehova inkább otthon vagyok és készülök az edzésre. Az edzésre 15:45 re kell leérni és 16:15 ig van időm elkészülődni, felvenni az edzőszerelésem. Edzés előtt van a csapatnak egy közös stabilizációs gyakorlat sora, amit elvégzünk. Ezek után megyünk ki edzeni, olyan két óra hossza szokott tartani az edzés. Az edző tervétől függ, ha taktikai edzés van akkor az még jobban elszokott húzódni. Az edzésnek a vége általában hét óra körül, ezek után elmegyek még a konditerembe ami az klub létesítményében található meg. Itt még egy órát szoktam edzeni, így nyolc óra körül végzek. A konditermi edzés után megiszom a fehérjémet, tusolok és megyek haza. Körülbelül fél kilencre érek haza, ilyenkor még vacsorázni is szoktam. Igen, ez már elég későn van, de csak így van időm. A vacsora után még elvégzem az éjszakai teendőimet. Fogmosás, mosakodás stb. Tíz, féltizenegy körül szoktam lefeküdni aludni. Mondhatjuk azt, hogy nem a legizgalmasabb egy olyan ember élete, aki élsportot űz, de másképp nem lehet. Rengeteg lemondással jár, de sokkal több jót és pozitív dolgot fogsz kapni a sporttól, mint amire gondolna az ember.
- A sport és a mozgás híve vagy pici korod óta. Emlékszem régebben a decsi iskola pályáján családi foci bajnokságokat rendeztünk 35 fok melegben, testvéreddel Mátéval és az én családom. Mit tanácsolnál a fiataloknak, hogyan sportoljanak?
Tanácsom a fiataloknak, hogy ne féljenek kibontakozni, merjék megmutatni magukat mindenki előtt. Csak bele kell gondolni, hogy hány ember nem merte megmutatni miben jó, mennyi mindenre képes lenne, ha lenne benne egy kis bátorság és nem érdekelte volna mások véleménye. Azt tanácsolom, hogy ti ne essetek bele ebbe a hibába!
Amennyiben sportolni szeretne bárki -fiatal vagy idősebb ember- az kétféleképpen lehet. Van a hobbi sport, amivel az egészségedre tudsz vigyázni, esetleg csak jól szeretnéd érezni magad. Ez is nagyon jó dolog, akár barátokkal, családdal. Elmennek az gyerekek és felnőttek sportolni, ez már nagyon pozitív. Sajnos ez kezd eltűnni az emberek életéből. A másik lehetőség az élsport. Ez már lemondással és rengeteg, kemény munkával jár. Én ezt annak ajánlom, aki hivatásos sportoló szeretne lenni. Amennyiben nem, akkor csak a saját fontos éveit fecsérli el mert lehet, hogy másban már nagy sikereket érhetne el, ez idő alatt.