Kedves Szülők és Nagyszülők!
Néhány igaz gondolatot szeretnék megosztani Önökkel, gyerekeink érdekében.
Kérem olvassák bizalommal!
Nézem az fb. képeit és örülök a ballagó fiataloknak, szép bizonyítványoknak és büszke szülőknek. Ez igen! – gondoljuk mindannyian. Most mégis arról szeretnék szólni, amiről ritkán beszélünk.
Mi a helyzet a kevésbé sikeres tanulókkal, gyenge érdemjegyű bizonyítványokkal, bukott gyermekekkel? Mi lesz velük? Rájuk senki nem büszke? Ők nem gyerekek?
Az interperszonális intelligencia az embertársaink megértő képessége. Hogyan lesz valakiből sikeres orvos, tanár, vezető. Képesek vagyunk felismerni mások hangulatát, érzelmeit. Sőt, ezekre reagálunk is- legtöbbször helyesen. Tudásra kihegyezett társadalmunkban, sikert aratni sok területen lehetséges, nem csak az iskolában. Mégis ki szerez előnyt az életben?
Abból, hogy valaki az évfolyamban a legjobb tanuló, nem derül ki, hogy az élet viszontagságaiban milyen megküzdő ember lesz. A fejlett érzelmi képességű emberek, jobban boldogulnak az életben. Akinek nincs önismerete, belső kontrollja, későbbiekben majd sokat őrlődik. Ez nyilván elviszi majd az energiáit a koncentrált munkától, az emberi kapcsolataitól.
Láttam olyan jól tanuló gyermeket, aki meglepően ügyetlenül boldogult az életben. Láttam olyan gyengén tanuló gyermeket, aki szakmájának szakmunkásként kiválósága lett, amikor felnőtt.
Nem felmenteni akarom a bukott gyermekeket, a gyengén tanulókat, csak szerettem volna rávilágítani arra, hogy ne csak intellektuálisan neveljük gyerekeinket, hanem érzelmileg is. Az intelligencia csak egy lehetőség. Az értelem, ha valakin eluralkodnak az érzelmek, mit sem ér. Tanulják meg tehát, kezelni érzelmeiket.
Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott, mások érzelmeit figyelembe vevő, maguk érzelmeit kezelni tudó felnőttek váljanak belőlük.
Tanulják meg az érzelmi leckéket is. Ebben is segítsük őket! Aztán legyünk büszkék rájuk, mert megérdemlik!