Gondoskodni jó…

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Olvassátok Sántáné Magyar Judit hasznos gondolatait.

Kiről is gondoskodunk? Ki gondoskodik rólunk? Róla ki gondoskodik?

A szünidő kitörésével fontos kérdés, hogy vajon ki vigyáz a gyerekeinkre nyáron, melyik családtagunkra, nagyszülőre tudjuk rábízni csemetéinket pár nap vagy hét erejéig.

Fiam és lányom gyakran töltötte a hétvégéket, szünidőket a nagyszülőkkel vagy keresztszüleimmel. Mindenki a maga módján tanítgatta, nevelgette őket, formálta személyiségüket. Utólag visszatekintve mindenkinek jó volt különböző okokból és hálás lehetek, hogy sok jó hatás, élmény érte őket népes hozzátartozóink jóvoltából, amiket azóta is emlegetünk. Akik már nem lehetnek közöttünk így élnek bennünk  és velünk tovább.

Nem kis utat tettünk meg idáig mozgássérült fiam nevelésében, mára a szociális érzékenysége magas fokra fejlődött, aki segíteni szeretne az embereken, aki rászoruló. Sokszor néznek rá kérdően, ki nem mondva: Hogyan, hiszen te is segítségre szorulsz?

Nem gondolunk bele, hogy segíteni sokféleképpen lehet. Nemcsak fizikálisan, értelmileg és érzelmileg is.

Lehetőséget kéne teremtenünk rá, hogy aki szeretné, az meg is tudja ezt tenni.

Szívesen foglalkozna idős emberekkel. Képesítés szempontjából azonban akadályokba ütközik. Az érettségi megszerzését követően szeretett volna ebbe az irányba elindulni, de nem volt meg a “bemeneti kompetencia”, így az iskola elvégzésének esélyétől is elesett. Valóban, az időseket fizikálisan ellátni nem tudná, de elbeszélgetni velük türelemmel, törődni velük, ezzel esetleg megnyugtatni, azt igen. Akinek van idős hozzátartozója, az egyetérthet azzal, hogy egy mosoly, néhány kedves szó, odafigyelés az idősek felé manapság kincs.

Hogy hol tart manapság az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód kérdése a gyakorlatban? A merev rendszerek rugalmasabbá tétele? Lenne még mit dolgozni rajta. Azzal szembesülök,hogy a  speciális esetek kapcsán általában hiányzik egy lácszem vagy a kör bezárul és falakba ütközünk.

És még egy gondolat: Ki kiről gondoskodik? Relatív, mert válaszunk attól függ, hogy életünk  melyik periódusában kérdik tőlünk.

Amikor gyerekek vagyunk – rólunk gondoskodnak szüleink, felnőtt korban –  jóesetben magunkról, gyerekeinkről gondoskodunk,  idősebb  korban – mi szüleinkről , majd rólunk a gyerekeink, amit persze a legkevésbé szeretnénk.