Egyszerűen csak van. Az önbizalomhiányról!

Ismerős?

  • Mindig másokhoz méri magát. Súlyban, magasságban, intelligenciában, vagyonban stb.
  • Úgy gondolja magáról, hogy nem képes megtenni, de ezt igyekszik titokban tartani.
  • Mások véleményére jobban kíváncsi, mint a saját gondolataira és érzéseire, akár megérzéseire. „Mit gondolnak rólam?…”
  • Nem mer kezdeményezni a munkahelyi szituációkban, a kapcsolatokban, a mindennapokban.
  • Nincsenek olyan reális céljai, amik tovább visznek, amiket megvalósíthat, amikre vágyik, amit el kellene érnie.
  • Társas helyzetekben gyakran kényelmetlenül érzi magát. Nem szívesen beszél, barátkozik.
  • Konfrontációkat nem váll fel, így győztes-győztes állapotba sem tud kerülni egy kialakult konfliktusban. Ez pedig akár feltöltené.
  • Kritizál, mivel ő a tökéletes, más nem.

Természetesen nincsen olyan ember, akire valamelyik ne illene vagy nincsen olyan hangulat, hogy valamelyik ne illene ránk éppen akkor. Sajnos viszont van olyan ember, akire mindegyik kritérium illik. Önbizalomhiánnyal küzd.

A személyiségünk, a világ látásunk azonban egy szűrő, így magunk alakítjuk lehetőségeinket, sikereinket vagy éppen korlátainkat. Ideális esetben ismerjük magunkat, jó énképpel és megfelelő önbecsüléssel rendelkezünk. Az önbecsülés nem függ a külső környezettől, autótól, háztól, pénztől. Ezeket elveszíthetjük egy pillanat alatt, de önbecsülésünk megmaradhat.

Hogy lesz tehát valaki magabiztos? Első és legfontosabb tényező a szülői ház. Bryan Tracy szerint a destruktív kritika és a sok tiltás az, ami jellemzi a gyereknevelést. Két nagyon súlyos tényező, ami erősen befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését. Mindez ahhoz vezet, hogy felnőttként a gyermek nem mer belevágni dolgokba, mivel neki úgysem sikerülhet. Nézzük csak a fenti pontokat. Egyik következhet a másikból. Nem kezdeményez, mert nem mer. Másokhoz méri magát, így kisebbségi érzéssel küzd, tehát nem szívesen megy társaságba. Véleménye, az van. Ez ám, a farkába harapó kígyó.

Gyermekként feltétlen, de felnőttként is foglalkozni kell az önbizalomhiánnyal. Első lépés az, hogy felismerem és szembe nézek vele. Ha nem ismerem fel (el), nem fog változni a helyzet, mert nem változtatok.

A vetés-aratás törvénye kimondja, hogy először vetek, aztán aratok. Esetünkben azt jelenti, hogy szükséges foglalkozni az önbizalmunkkal, szükséges csiszolni a személyiségünket, hogy utána szeretetet és figyelmet tudjunk adni és tudjunk kapni.

Második lépés a segítség kérése. Szakemberek, képzések, tanfolyamok állnak rendelkezésére az önbizalomhiánnyal küzdők részére. Barátaink is sokat segíthetnek.

Egyetlen dolog felett uralkodunk kizárólag, magunk felett. Figyeljünk rá!