Hogy is volt? Kapáltam a virágaimat, közben főtt a lecsó, ezer fok volt augusztusban, de én így éreztem jól magam. Hoppá, elfolyt a magzatvízem. Nem idegeskedtem, mert tudtam, hogy farfekvésnél, első szülésnél bőven van idő mindenre. Kapáltam még valamennyit, hajat mostam és a kismotyómmal bementünk a kórházba. Másnap reggel megindították a szülést. Életem leghosszabbnak tűnő napja volt akkor. Meleg, fájdalom, kitartás, láz, várakozás, szenvedés, izzadás, szomjúság és várakozás és várakozás. Késő délután a kezembe fogtalak. „Ne sírj, már nagyfiú vagy!” -mondtam. Használati utasítást a kórház nem adott a gondozásodhoz, így a magam módján tanultam, tanultalak és tanítottál. Megtanultam anyának lenni és te megtanultál gyereknek lenni.
Ekkor kezdődött az a 30 év, ami egy anyának örökre beivódik az agyába, tán még tovább is. Születésedet többször ünnepeltük, hiszen jöttek a rokonok, a szomszédok, a barátok, még az ikrényi aerobicos lányok is egy pálmával. Rengeteg figyelmet és szeretetet kaptunk, amire ma is szívesen emlékszem, ma is köszönöm a környezetemnek. Osztoztunk az örömben, látták, anya lettem. Anya vagyok!
30 év. Egy anya sok mindent megtanul harminc év alatt a gyermeknevelésben. Kezdetben az éjszakák, pont olyanok, mint a nappalok. Alvás, evés, mosás, fürdetés, sírás. A monotónia nagy úr, tűrni kell, hisz van miért és kiért. Ovi. Az első közösség, amiben nagyon jól érezted magad. Hálás vagyok az óvodának, mert simán ment minden. Cseperedtél.
Első osztály. Büszkén álltál a sorban, hiszen elsős lettél. Hilda néni szeretete, egészen a kisgimnáziumig repített. Melyikünk volt büszkébb, már nem tudom. Szorgalmas voltál, végig tanultál a gimiben, vágyaid voltak. Múltak a kamasz évek, mert ez a világ rendje. Amikor Pestre mentél főiskolára, kimentem az ágyúkhoz és ott könnyeztem. Az volt az egyik szeretett helyünk pici korodban. Búcsúztam, sok mindentől.
Az első diploma. Kemény csata volt, megharcoltad, megharcoltuk. Jó mulatság, férfimunka volt. Hazajöttél, mert Győr, az Győr.
Munka, tanulás, szerelem, sport, barátok, teltek az évek. Önálló vagy, a magad útját járod. Ez a cél, más nem is lehet. Biztos hibáztam a nevelésed során, mert nem vagyok tökéletes. Evidens, hogy cipésznek simán lehet lyukas a cipője, a lényeg, hogy van neki. Mindig megtaláltuk a közös megoldást, mert szerettünk. Értékes életleckéket kaptunk. Melletted álltunk Apáddal, cserébe nőttél, fejlődtél, hasra estél és felkeltél. Hálával fekszem és ébredek. A legfontosabb dolgokat tőled kaptam az életben. A sors nagyon kegyes hozzám, mert anya lehetek. A gyermeknevelésben mindenki alkalmazkodik, megtanuljuk egymást egész életre, megtanuljuk az életet. Anyának lenni nem könnyű, de áldás!
Mit is írhatnék a kerek születésed napján?
Kívánom, hogy életed teljen boldogsággal, kitűzött és elért célokkal, hasznos álmokkal, egyensúlyban! Bár harminc éves vagy, mindig az én kisfiam maradsz. Isten éltessen boldogságban Tamás! Tovább forog az életkerék!