Megtisztelő felkérésnek tettem eleget. A „Süss fel Nap” Alapítvány kért fel arra, hogy a tipikus és atipikus fejlődésű gyerekekről és a testvérek neveléséről beszéljek. Az Alapítvány által megnyert „Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázat egyik programja volt a szakmai délután. A Radó Tibor Általános Iskola és EGYMI adott otthont a találkozónak.
Interaktív feldolgozás, őszinte beszélgetés, könnyek és mosolyok jellemezték az együttlétünket. Köszönöm a szülőknek és a kollégáknak az aktivitást! Köszönöm az érdeklődést! Folytatjuk!
Szeretettel teszem közzé barátnőm tartalmas gondolatait ebben a témában. Kérem olvassák figyelmesen!
Ha a gyerek eltérő képességű…
Az ember fiatalon sokszor ábrándozik, tervezi a jövőt, munka, karrier, család, gyerekek, honnan hova szeretne eljutni vagy mit csinál majd másképp, mint a szülei. A terv sokszor megvalósul, de valamely területen az élet felülírja az elképzeléseket.
Ez történt a mi családunkban is.
Férjemmel közel 40 éve boldogan és gondtalanul terveztük a leendő életünket, dolgoztunk, főiskolára jártunk, majd elérkezett a gyermekvállalás ideje. Boldogok voltunk, hogy szülővé válhatunk.
Gábor fiam 35 hétre született, normál terhesség után. Sajnos hamar kiderült, hogy születéskor agyvérzést kapott és az állapotáról is óvatosan nyilatkoztak az első 2 hétben. Aztán kaptuk a hírt, hogy túl van az életveszélyen , de valószínű maradandó károsodása lesz, elsősorban a mozgásközpont sérült.
Akkor éreztük életükben először, hogy összedőlt a világ…
Hálát adtunk a Jóistennek, hogy megtartotta nekünk a fiúnkat és mivel kemény fából faragtak minket – hittük és ma is hisszük ,hogy férjemmel ketten együtt mindent meg tudunk oldani – elhatároztuk, minden erőnkkel azon leszünk, hogy ebből a helyzetből a lehető legtöbbet kihozzuk. Akkor még nem tudtuk, hogy az utunk nagyon rögös lesz és egyben szép, hiszen olyan mélységeket és magasságokat élhettük meg együtt összekovácsolódva, véd és dacszövetséget kötve, egységnyi idő alatt annyit tanultunk és fejlődtünk, ami keveseknek adatik meg. Természetesen az értékrendünk megváltozott, máshova helyeződtek a súlypontok.
Jött az újratervezés…
Most arról írok, hogy mi segített át azokon a mélypontokon, amikor nehéz volt az éppen aktuális problémát kívülről, higgadtan nézni és meglátni a dolgok jó oldalát , lehetőségeket, a megoldáshoz vezető utat.
Szeretem a eseményeket megfigyelni, mások mondanivalóját, véleményeket meghallgatni, szelektálni, leszűrni a konzekvenciát és a végeredményt ami fontos számomra beépíteni a saját életembe. Nyitott vagyok a világ dolgaira, figyelek, meghallgatok embereket, meghallok mondatokat, amik megragadnak a memóriámban és sokszor ez hozza a megoldást, majd megnyugvást számomra.
Néhány a meghatározóbbak közül a teljesség igénye nélkül.
- Amit mások mondtak:
- A gyermek választott titeket, mert ti képesek vagytok rá, hogy megbírkózzatok a problémával és fel tudjátok szeretetben nevelni.
- Te csinálod a problémát vagy a probléma csinál téged?
- Mit veszíthettek? Próbáljátok meg,ha nem működik abba lehet hagyni.
- Az egész család és az igazi jó barátok mellettetek állnak , csak merjetek segítséget kérni , levesznek a vállatokról némi terhet és ráadásul mindenki pluszban hozzáad a gyermek személyiségfejlődéshez.
- Sokszor az segít, akit az ellenségednek hiszel.
- A gondolatok, melyek bennem fogalmazódtak meg, lelkileg sokat segítenek a mai napig:
- Ugyanannyi energia számunkra a pozitív szemlélet, mint a negatív , így erősítsük a pozítívat, ami épít , a negatív dolgokból pedig tanuljunk.
- Ne tekintsünk túl messzire, ha a hosszan elhúzódó probléma túl nagy terhet jelent. Rövidtávú célokat tűzzünk ki, hogy a tapasztalat sikkerélménnyé váljon.
- Ne hagyjuk, hogy a probléma túlságosan a vállunkra nehezedjen, csak annyira amennyit elbírunk. Szelektáljunk, hogy mi a miénk és mi a másé ill. mi a megoldható és mi nem.
- Merjük felvállalni a helyzetünket és ahhoz képest csak annyira változtassuk meg a mindennapjainkat amennyire szükséges, próbáljunk közelíteni a normal életvitelhez. A dolgok fejben dőlnek el. Fogadjuk el, hogy gyermekünk fogyatékkal él, vele kapcsolatban sok dolog másképp működik ugyan, de családunk éppolyan teljes értékű, mint bárki másé.
- Minden dolog relatív, nézzük reálisan , hogy gyermekünk milyen területen milyen mértékben fejleszthető, fogadjuk el, ha lassan kis lépésekben lehet előrehaladni, ill. az is jó eredmény egyes esetekben, ha stagnál az állapot és nem romlik.
- A kis változás pozitív irányba is okozhat örömöt, csak észre kell venni és értékelni is.
- Ha engedékeny vagy, nem biztos, hogy azzal teszel jót, a következetesség a jó irány.
- A gyermeked nem védheted meg mindentől és nem is teszel vele jót, mert kell, hogy megismerje a körülötte lévő világot minden nehézségével együtt, a saját tapasztalat a legmeghatározóbb.
- Merjünk nemet ill. véleményt mondani, kibeszélni magunkat, sokszor a megoldást egy jó beszélgetéskor elhangzottak adják.
Kedves Olvasó!
Remélem, hogy a fenti mondatok és gondolatok számodra is jelentéssel bírnak.
Ha elgondolkozol rajtuk a saját életed kapcsán és úgy érzed, hogy legalább egy megerősített abban, hogy jó úton jársz vagy a továbblépésed segítheti, ha lelked kicsit megnyugtatta – örömmel tölt el.
A jelszó: Soha ne add fel, az élet szép…- mondja a fiam és mi is.
Sántáné Magyar Judit