Időszerű felismernünk, hogy életünk mennyire függ az időtől. Olykor elszáll az idő, máskor pedig vánszorog. Egy óra a percek összessége?
Állandó időhiányban szenvedünk. Ez az érzés hamar hajszolttá tesz minket. Gyakran elveszítjük a kontrollt napjaink felett és rohanunk a tennivalók után.
Én magam határidőnaplót vezetek, ill. asztali naptáram van itthon is és az irodában is. Van, aki telefonos emlékeztetőt vagy feladatlistás megoldást használ. Amennyiben évvégén átpörgetjük jegyzeteinket látható, hogy mennyi mindent és mindenfélét tettünk egész évben. Halkan jegyzem meg mert másik téma, de ebből mennyit is magunkért, a fizikai és mentális egészségünkért?
Van, aki ideges napi egy-két feladattól és van, aki nyugalommal intéz több feladatot is naponta. Az érzékelt időhiány stresszessé tesz bennünket, ami persze pusztítja az immunrendszert és más szerveinket is. Szükségünk van az időre?
Emlékezzünk a chilei bányászok időnélküliségére. Kísérletek is voltak arra vonatkozóan, hogy sötétségben és időnélküliségben hogyan lehet kibírni. Depressziót és emlékezetkiesést tapasztaltak a kísérletek után az alanyoknál.
Én magam a pacsirtákhoz tartozom, de családunkban sok az éjszakai bagoly. Az, hogy ki milyen „madár”, a belső órája határozza meg. A belső óráink pedig a génektől függnek. Nincs értelme tehát minősíteni jó, vagy rossz szokásnak az alvás és felkelés idejét.
Amit feltétlen érdemes kiemelni a téma kapcsán, hogy egy felmérés szerint, középiskolásaink 60%-a extrém fáradt. Az alvásdeficitük kihat a tanulási teljesítményükre, például az emlékek rosszabbul tárolódnak. A kamaszok agya 1-1,5 órával később áll neki melatonint termelni, ami az elálmosodáshoz kell. Így később fekszenek le, de sajnos reggel iskola. Jó lenne, ha később kezdődne számukra a tanítás, ami figyelembe veszi biológiai ritmusukat.
Aki foglalkozott már 4-5 éves gyermekkel, az tudja, hogy a gyermek az egész napját már át tudja tekinteni. Képes tehát, folytatólagos emlékeket kialakítani. Legalább tíz évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy jól beossza az időt, vagy akár megtervezze a jövőt. Sok-sok év múlva pedig eljuthat oda, hogy vágyait nem valósítja meg, mert az idő visszatartja. Kevésnek vagy eljártnak érzi.
Láthatóan okunk van tehát arra, hogy szeressük az idő diktálta tempót amiben élünk, de adjuk át magunkat rendszeresen a semmittevésnek is. Legyünk igényesebbek az idő használatával, ne csússzon ki a kezeink közül! Nem menekülhetünk el az idő elől, de hogy milyen tempóban zajlik, az sokszor rajtunk múlik.