Nem is gondolnánk, hogy milyen fontosak a visszajelzések a kommunikációnkban. Legyünk vezetők, beosztottak, tanárok, diákok vágyunk a visszajelzésekre. Amennyiben egy diák sikeres vagy éppen nem sikeres a tanulásban, csak az érdemjegy nem mindig ad kellő értékelést számára. A munkahelyen dolgozó kollégák szintén várják a visszajelzést a munkájukról a vezetőjüktől. Dicsérjünk? Hogyan? Kritizáljunk? Hogyan? Ismerjük meg a szendvics technikát!
A kritika súlya
A megbántó, megalázó kritika hosszú időre visszavetheti a sikeres teljesítményt. Ez főként akkor okoz mély sebeket, ha mások jelenlétében történik. Célszerű megkérdezni a kollégát ő, hogy látja az elvégzett feladatot. A partneri megszólítás révén akár ő maga is felfedezi a hibázását és javaslatot tesz annak kijavítására. A visszajelzés fontos tulajdonsága, hogy konkrét és őszinte. Nyilván nem szükséges mindent „becsomagolni”, van amikor konkrétan meg kell nevezni a hiányosságot. Ez csak a feladatról kell, hogy szóljon és nem a kolléga személyéről. Agyunk a pozitív dolgokra fokozottan figyel. A negatív kritikákat az „ego” érdeke védelmében hárítja vagy bagatellizálja. Érdemes tehát úgy fogalmazni, hogy az elvégzett feladatban mi az ami jó, illetve min szükséges változtatni.
Szendvics technikának hívjuk azt, amikor a dicséretet a negatív dolog megfogalmazása, majd egy újabb dicséret követ. A szendvics technikát teamoknál, munkaközösségeknél, csoportoknál is használhatjuk. A technika jó, és ismernünk kell, alkalmazását nem minden visszajelzésnél javaslom.
Nézzünk két példát a szendvics technikára
„Örülök neki, hogy a szakmai megbeszéléseken mindig nagyon aktív vagy, sok ötlettel állsz elő. Sajnálom, hogy gyakran elkésel a megbeszélésekről, így a bejöveteled megakasztja a már zajló eseményt. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben jobban figyelsz erre és már a megbeszélés elejétől hozod a jó ötleteidet.”
„Meglepődtem azon, hogy olvasásból ilyen szépen teljesítettél az órán. Nem örültem viszont annak, hogy zavartad a társaidat a beszélgetéseddel. Mivel gyors vagy, szívesen adok plusz feladatot.”
Természetesen az a változat is működik, hogy „ne késs el az értekezlet elejéről legközelebb vagy az is, hogy ne beszélgess a tanórán!” Fontos, hogy nyugodt hangnemben és a hiba korrigálásának lehetőségével mondjuk el a véleményünket. Ez elindíthatja a másikban a probléma felszámolásának igényét és lehetőségét.
Arra figyelni kell, hogy a dicséret valós legyen, illetve ne legyen túlzó. Az is hiba lehet, ha a vezető vagy tanár gyakran használja a szendvics-elvet, így ezt felismerve a kollégák, diákok már nem veszik komolyan az értékelést.
Konstruktívan és hatékonyan
Mindig úgy kell visszajeleznünk, hogy az előre mozdítsa az egyéni eredményeket vagy a közösségi teljesítményt. Talán érthető, hogy a visszajelzés nem elsősorban kritika, hanem javaslat vagy akár megfigyelés is lehet. Az nem járható út, ha nem fogalmazzuk meg a gondolatainkat és a véleményünket. A legrosszabb visszajelzés az, ami nem történik meg. Legyünk tehát konstruktívak, még ha negatív véleményünk is van. Saját önbecsülésünket nem lehet mások lekicsinylésével felépíteni. A visszajelzéssel kifejezhetjük a másik iránti tiszteletet és lehetőséget adhatunk arra, hogy elmondja a véleményét. Bárhogyan is jelzünk vissza, a fejlődést kell, hogy szolgálja. A párbeszéd megnyitásával a lehető legjobb körülményt tudjuk megteremteni a pozitív és negatív vélemény megfogalmazásához.