Ahhoz, hogy békében éljünk önmagunkkal és környezetünkkel, néha új nézőpontra van szükség. Építenünk kell személyes erőforrásainkra, hiszen nem csak a túlélés a szempont, hanem az önmegvalósítás és az elégedettség.
Akadály vagy megmérettetés
Képzeljük el, hogy az egyetemen vizsgaidőszakra készülünk. Sokak számára ismerős a helyzet. Már látjuk is, hogy nyílik a pokol kapuja.
Képzeljük el, hogy a cégnél a menedzsment változást jelent be. Alig használt képességeinket kell leporolni és újra használni, hogy továbbra is ott dolgozhassunk.
Képzeljük el, hogy a rajthoz állunk futóként. Látszik, nagyon erős lesz a mezőny.
Ugye, hogy nem megfutamodunk, hanem futunk? Életünkben számtalan szituációban megmérettetünk. Sok helyzet eleve kudarcosnak tűnik és már menekülnénk is. Azonban nem mindig érdemes menekülőre fogni. Gyakran fel kell venni a kesztyűt és beleállni a helyzetbe. Lehetőségeinknek megfelelően a legjobbat kell kihozni magunkból.
Titkos erőforrásaink
Gyakran a lelkesedésnek és alulteljesítésnek az akadálya a feladattól való félelem. Érdemes elgondolkodni mennyiben reális a félelmünk. A végig gondolása segít elindítani minket a feladat elvállalásában. Gyakran a cselekvés megkezdése már elűzi a feladattól való félelmet. Erőforrásunk tehát ebben az esetben a félelmünk átgondolása és a cselekvés megkezdése.
Egy másik erőforrásunk lehet az önbizalmunk. Amennyiben reális képünk van magunkról, ismerjük az erős és gyenge oldalainkat, bátrabban vállalunk fel helyzeteket. Bízunk magunkban, sőt akár a környezetünkben is. Amennyiben az adott helyzet kapcsán végig gondoltuk azt, hogy miben kell és miben tudunk változtatni, már rá is látunk önmagunkra.
A motiváció nagyon fontos erőforrás. Már csecsemőknél is szorgalmazzuk azt, hogy vonzó képeket, játékokat mutassunk nekik, amihez elkúsznak, másznak az elérése és a megfogása miatt. Később iskolás korban találkozhatunk a tanulási motiváltsággal. Biztos ismerős, amikor a pedagógus úgy jellemzi a gyermeket, hogy okos, de lusta. Tulajdonképpen a tanulási és tudási vágy hiányzik ezekből a gyerekekből. Elég nehéz ebben az esetben felébreszteni a tanulóban a teljesítményvágyat és tanulási célokat kitűzni. Motiváció hiányával találkozhatunk még a munkahelyeken is, ahol változó szorgalmú emberek dolgoznak. Különösen nehéz ez a helyzet abban az esetben, ha nincs teljesen megvilágítva a vezetőség részéről, hogy a fizetés nem a munkába járásért jár, hanem a teljesítményért. A teljesítményt pedig a kitűzött célok elérésével lehet kipipálni.
A nyertes cselekszik
A nyerteseket a vesztesektől az különbözteti meg, hogy a nyertes cselekszik, a vesztes pedig vár. Valamire, valakire, bármire. A sikeres emberek mindig cselekvésközpontúak. Nagyon sokan megrekednek a dolgok tervezésénél, ábrándozásban élik a napjaikat. Amennyiben sikeresek és elégedettek szeretnénk lenni, aktívvá kell válnunk. Ahogy elindítjuk a cselekvéseinket, mellénk fognak csapódni azok az emberek, akik szintén saját sikerre vágynak. Ők fognak támogatni minket a továbbiakban. Gondoljuk végig egy példán. Legyőzöm a lustaságom és elmegyek az uszodába úszni. A családból és a baráti körből, a vacillálók vagy részben motiváltak, már velem tartanak. Az uszodában ismerősöket találok, akik szintén társaságot fognak jelenteni. Lám-lám, alakítom a környezetemet és mindez az én sikereimet is segíteni fogja. Tegyük próbára magunkat! Fel tudunk sorolni legalább száz sikeres cselekedetünket, ami ma már természetes, de akkor nehéz volt megtenni?